Sziasztok!
Martos Juli vagyok!
Az egyetemen pszichológusként végeztem, ezután pedig egy egyéves illusztrátor-képzésre jártam. Régebben sokszor jártam iskolákba jártam foglalkozásokat tartani (a pszichológia-vonalon), emellett pedig megrendelésre is készítettem grafikákat és illusztrációkat. Az idő folyamán ez azonban sokat változott, és az elmúlt évben az lett a fő projektem és tevékenységem, hogy a saját rajzaimmal készítek termékeket, amiket online, illetve vásárokon árulok. Eddig nagyon élvezem!
Portfólió
Elérhetőségek
Q & A
Miért és mikor kezdtél el rajzolni?
Igazából a rajzolás és a kézműveskedés mindig is az életem része volt. Viszont kamaszkoromban sajnos ez elkezdett átváltozni egy elvárássá saját magammal szemben, és sokáig nem tudtam olyan felszabadultan alkotni – általában olyanokat rajzoltam, amiben biztos voltam, hogy szépen meg tudom csinálni, és nem igazán kísérleteztem új dolgokkal. De így persze nem is tanultam vagy fejlődtem sokat.
Ez akkor kezdett lassan átfordulni bennem, amikor egyetem alatt egy rajzos naplót indítottam. Ezt csak magamnak rajzoltam, a mindennapok történéseiről, azokról a dolgokról, amiket szerettem volna kiemelni belőlük. Így, hogy nem kellett megmutatnom senkinek, csak a saját kedvemre és szórakoztatásomra készítettem, teljesen megváltozott a hozzáállásom. Itt tudott kialakulni az a stílus, amiben igazán szeretek rajzolni, és itt kezdtem bátrabb lenni az alkotásban.
Volt olyan rajz, amit nagyon utáltál a készítése közben? Vagy olyan, amit imdátál elkészíteni?
Konkrét rajzot nem tudnék kiemelni, amit nagyon utáltam volna – inkább olyanokra emlékszem, amivel kapcsolatban ambivalens érzéseim voltak. Nem tetszett annyira, nem is élveztem annyira, és ez pont elég jelzője annak, hogy nem lenne muszáj befejezni. Ami ilyenkor a gondot jelentette, hogy sokáig mégis csakazértis be akartam fejezni ezeket a rajzokat is, nem tudtam félbehagyni és elengedni. Mintha valami belső kényszer lett volna bennem, és inkább benne maradtam a rossz érzésben, „csak legyen kész”, minthogy „feladjam”. De hálistennek ez az időszak már elmúlt.
Amit pedig imádok elkészíteni, az minden olyan, ami éppen tényleg szívből jön és rezonál azzal, amit érzek. Amikor olyan különleges együttállás jön létre, hogy a végére úgy érzem, hogy ezzel a rajzzal most magamról is tanultam valamit
Mikor és mi volt az első fizetős rajzod? Mikor és miért gondoltál rá, hogy rendelésre is dolgoznál?
Még egyetem alatt, a régi Insta oldalamon keresztül (@chibita.lia) sokszor készítettem megrendelésre is rajzokat. Igazából nem én „találtam ki”, hanem egyszer csak elkezdtek megtalálni ezzel a kérdéssel az emberek. Néha kevesebben, néha gyakrabban – illetve volt több visszatérő rendelő is, amit nagyon pozitív visszajelzésnek éltem meg, hogy akkor valamit biztosan jól csinálok.
Számodra a rajz csak hobbi, vagy el tudod magad képzelni teljes állsú grafikuskétn is? Esetleg szeretnéd, ha csak hobbinak maradna meg?
Az előbb említett időszakban egyetem alatt, bár készítettem megrendelésre rajzokat, de mégis úgy éreztem, hogy nem ez az én utam. Nem akartam erőltetni a dolgot, és nem akartam, hogy az a felszabadultság, amit a rajzos naplóimmal elő tudtam hozni magamból, átváltson „muszájba”, átváltson „munkába”. Úgyhogy én ezt az utat valamennyire el is engedtem belül, és úgy gondoltam, hogy inkább csak hobbiként szeretném, ha jelen lenne az életemben. Aztán ahogy rajzoltam-rajzoltam, az évek során mégis a munkámmá nőtte ki magát a dolog. Ezt persze most már egyáltalán nem bánom. De nagyon örülök, hogy ez természetesen alakult így végül, és nem az az erőlködés van bennem ezzel kapcsolatban, mint régen.