Ősi feljegyzések alapján, amikor az Első látta, a fajok hogyan fordulnak egymás ellen, döntésre jutott. Védelmezőket szerzett minden általa elismert fajnak, akik helyette vigyáztak a kijelölt faj tagjaira, ezzel véget vetve a harcoknak és csatározásoknak. Erős védelmezőkre volt szükség, ezért döntött az Istenek mellett. Minden faj mellé kijelölt egy Istent, akinek a feladatává vált az adott faj védelmezése. Vérszerződéssel kötötte őket az alkuhoz, ami az életük végéig érvényes, így biztosítva a békét. Azonban amint az Első eltűnt, az Istenek is visszavonultak a világból, magára hagyva a fajokat a kétségbeesésben. Jeleket hagytak hátra és Isteni pecséteket. Hírnökeiket megjelölték, a pecséttel pedig büntették azokat, akik ellenszegültek nekik. A Hírnöki jel nyomai megmaradtak, hogy felismerhessék őket, ha újra köztünk fognak járni, de a pecséteknek nyoma sem maradt, ezzel még félelmetesebbé téve a büntetést, amiről senki sem tudta, mivel érdemli ki.
A megmaradt feljegyzések annyira régiek, hogy senki sem hiszi őket igaznak, inkább egyféle vallás alappilléreinek tekintik. Az Istenek hatalmát elismerik, de létezésüket kétségbe vonják, ugyanis – ahogy az angyalok esetében is – nincs bizonyítottan eredeti és hihető feljegyzés a megjelenésükről vagy külsejükről. A Hírnökökről ellenben találhatóak feljegyzések és az ígért jelek is megtalálhatóak voltak rajtuk, azonban semmit nem árultak el sem az Istenükről, sem saját magukról vagy a képességeikről. Mindösszesen annyit, hogy az ő feltűnésük egyfajta előjel. Amikor minden Hírnök megjelenik egyazon környéken, számítani lehet az Istenek feltűnésére is, ami végleg véget vet a háborúnak a fajok között, ahogy az Első azt kérte tőlük.
