Középiskolásként adták a kezembe a pályázatot, ahol egy kérdést kellett választani és arról értekezni. Miért ír az író? Azonnal ezt választottam. Nem tudtam, hogyan is fogjak neki és amikor mégis megtettem, magamat is megleptem mennyi mondanivalóm volt erről a rövidke kérdésről. Tényleg számít a miért? Mi számít hivatalosan írásnak? Ki lehet író és ki dönti el, kit hívnak írónak? Számtalan újabb kérdés merült fel bennem, amikre nem találtam kielégítő választ, de még ma is keresem.
Nem vagyok sem tapasztalt, sem jól képzett, de a képzelet világát számtalanszor bejártam. Abban a világban, amiben én élek, minden kicsit más, kicsivel rejtélyesebb, kicsivel misztikusabb, mint a körülöttem lévők számára. Azért kezdtem írni, hogy megmutassam az én kis világom, ahogy én látom a hétköznapokat. Egy könyv vagy egy történet nem mese, hanem lehetőség egy kalandra, egy kiút a szürke hétköznapokból. Minden lehetőséget megragadok a fejlődésre, ezért még most is tanulok és még sokáig fogok is. Egyetem mellett írtam történeteim egy kevés beavatott bizalmasnak, akik kíméletlenül bírálnak minden leírt szót.
Utazom, amikor időm engedi és elég egy illat, egy hang vagy egy látvány, hogy valami új szülessen meg a képzeletemben. Ezért buzdítok mindenkit arra, hogy ne féljenek önmaguk lenni, ha mások ezért bolondnak is nézik. Pont az a bolondosság kell ahhoz, hogy elszakadjunk a mókuskerékből és valami egyénit alkothassunk. Tanulmányaimra visszatérve elsőként közgazdásznak készültem, és 2018-ban végeztem az esztétika, filozófia, kommunikáció- és médiatudomány szakommal a Miskolci Egyetemen. A kérdésre, hogy: „Mi leszel, ha nagy leszel?” még most is azt válaszolom, hogy önmagam, mert ez az egy biztos.