A szüleim nem titkolták sohasem, hogy örökbe fogadtak. Nem volt értelme, mert külsőre semmiben sem hasonlítottam rájuk. A hangok is megmondták a fejemben a tizenhatodik születésnapomon, bár akkor még az alkohol hatásának hittem. Két év telt és egy új hang csatalkozott hozzájuk: az apám hangja. Az angyal apám hangja, aki egy barátját küldte el értem, hogy segítsen teljesíteni a küldetésem, ami után én is angyallá vállhatok. Egy macsak barátját… Nem szólhattam a szüleimről, mert paphoz küldtek volna ördögűzésre, ezért minden ész érvnek ellentmondva követtem a macska utasításait és rátaláltam a lányra, akit a helyes útra kell terelnem. Két külön úton kellett volna haladnunk, de végül egybeolvadt és azt hittük senki vagy semmi sem választhat el minket, de akkor még nem tudtunk a próbáról. Elflejtett és ha nem jutok az eszébe, egész életemben csak távolról figyelhetem őt. Egyetlen reményem az eső hangja, ami az utunk kezdete óta elkísért minket…