A szüleim halála után csak a nővérem maradt nekem. Azt reméltem, hogy több időt tölthetünk majd együtt, de ő inkább a munkájába temetkezett. Eleget akart tenni a szüleink akaratának és magasra jutni a létrán, ezért amikor a Concilio felfigyelt rá és az egyik alapító család tagja a szárnyai alá vette, engem is magával vitt. Nem értettem még a világot, amibe a kezemnél fogva berángatott és az oroszlánok elé vetett. Az elemmágusnak segítségre volt szüksége, nekem pedig bár az ébredésem előtt álltam volt egy hasznos képességem: bárkivel azt láthattam, akit látni akart. Az elemmágusunk elveszített valakit már nagyon rég és képtelen volt túltenni magát rajta. Igyekeztem pótolni ezt a személyt, végül pedig már arra vágytam, hogy én lehessek az. Szerelmes lettem, amikor tudtam, hogy tiltott, mégis bármit megtettem volna érte. A nővérem terve bevállt és a következő elemmágusnak választottak, de egy fontos dolgot eltitkolt előlem: az erő átadása végez a szerelmemmel. A nem vágyott erő és az ért fájdalom pedig örökre megváltoztatott.