Egy pillanat alatt elvettek tőlem mindent, ami a világot jelentette. Szörnyetegnek éreztem magam és mindenki annak is tekintett. A Concilio volt az egyetlen kivétel, számukra eszköz, vagy még inkább fegyver voltam, én viszont bármit megadtam volna, hogy újra fiú, testvér és barát lehessek. Megfosztónak hívnak, mert a Concilio kedvelt büntetéséhez hasonlóan képes vagyok bárkit megfosztani az erejétől, aki a mi világunkhoz tartozik. Azonban az emberekre még nagyobb veszélyt jelentek: az emlékeiket lopom el. Szökni akartam, mert nem akartam az lenni, ami. Emberként éltem és barátokat szereztem, de vissza kellett térnem a céhembe, mert veszély fenyegeti őket… Egyetlen év szabadság után egy bosszúhadjárat kellős közepébe csöppentem, ami mind a két életemtől megfoszthat és mindez egy tégla miatt, aki a céhünkben a társunknak adta ki magát.