Tizennyolc évig hazudtak nekem valamiről, ami a létem határozta meg, hogy aztán életem hátralévő részében nekem és a bátyámnak kelljen hazudnom. A családom azt hitte, csak későn érő vagyok, mert a mágusok ereje szinte mindig tovább öröklődik. Szinte – ez az egyetlen szó tönkre tehet mindent. A bátyám rajtam kívül senkinek sem szólt arról, milyen ereje is van valójában. Néha megfordul a fejemben, hogy ő tudta, nem ébred fel az erőm, ezért nem szólt senkinek sem, mert különben nem tehette volna meg, amit tett. Arra használta a képviselői erejét, hogy elhitesse mindenkivel, van mágusi erőm. Hazudnom kell, ráadásul hála a kötésnek, amit elvégzett mindenki azt hiszi én rendelkezem képviselői erővel, míg ő a hátterbe vonul. Látom, mennyire kimeríti és azt is, milyen rosszul érinti, amikor a szüleink engem dícsérnek… El akarom mondani mindenkinek az igazságot, de félek, akkor nem csak az én emlékeimet vennék el, de a családomat is megbüntetnék, ezért játszanom kell. Együtt kell élnem a színlelt örökségemmel.